Érdekes felismeréseim lettek a “kötelező szabadság” ideje alatt, a pénzt és a pénz költési szokásokat eddig is úgy gondoltam, hogy nem szabad önvizsgálat nélkül értelmezni, mert nincs rá szabály, hogy pontosan hogyan is kell. Abban hiszek, hogy mindig az adott személyhez, családhoz, vállalkozáshoz kell igazítani. Törvények viszont ezen a területen is vannak, mint a fizikában, amiket meg lehet próbálni nem figyelembe venni csak nem érdemes. Ilyen például ha többet költök hónapról hónapra, mint amennyi a bevételem. Nem kell nagy képzelőerő hozzá, hogy hová vezet ez az irány.

A bevételek alakulásával, ebben a cikkben nem foglalkozok, mivel elég nagy a zűrzavar ezen a téren a világban. Egy biztos, hogy az otthonlét alatt a lelassult életvitel mellett volt idő megfigyelni a kiadásainkat és beszélgetni róla. Először úgy kalkuláltam, hogy marad a szokásos kiadás, majd egy pár hét után feltűnt, hogy nem annyit költök pl. üzemanyagra. A mostani időszakban az ára is csökkent, még jó hogy pont amikor nem tudunk utazni 🙂 na de a témánál maradva ekkor kezdtem el górcső alá venni a többi kiadási szokásunkat. Sokat voltunk otthon és a szüleink is az ő otthonukban, hát a “lesz e mit enni” pánik minket inkább úgy érintett, hogy mit együnk meg hamarabb, hogy ne kelljen kidobni, mivel mindenki sütött főzött a szabadidejében. Ennek természetesen volt anyagi vonzata, kevesebb étterem, kevesebb rendelés. Az éttermen kívül más szórakozási lehetőségek is kimaradtak, mint mozi, színház, maradt a kint végezhető ingyenes egészségügyi séta vagy kocogás. Az utazások és az ezek előtt, alatt járó kiadások is elmaradtak. 

Mivel a mi családunk kiadás-bevétel-megtakarítás-befektetései körül is felgyorsultak a változások, mint ahogy ez egy ilyen időszakban lenni szokott, kicsit félre is tettük a korábban pontosan vezetett kiadások listáját. Erről majd fogok később egy másik cikkben írni, hogy hogyan és miért érdemes ezeket vezetni. Szóval újra elővettük, és el kezdtük vezetni és megbeszélni, hogy milyen kiadásaink változtak. Mi az ami fel sem tűnt és nem költünk rá annyit? Mi az ami nőtt esetleg? Mi az ami nem is hiányzik? A következtetés az lett, hogy érdemes néha nem csak arról beszélgetni, hogy mire mennyit költünk és hogy az most sok vagy kevés, olcsó vagy drága, mivel ezek a kérdések sokszor csak a felszínt kapargatják.

Sokkal inkább elgondolkodtató és pénzügyi tudatosságra buzdít ha megkérdezem magamtól, hogy miért veszek ezt vagy azt? Szükségem van rá? Vagy egyszerűen megjutalmazom vele magamat? Vagy már csak egy szokás amit már a szüleinktől is így tanultunk? Mit kapok attól ha elutazok valahova, ha szervezek egy rendezvényt családnak vagy barátoknak? A kapok alatt érthetjük azt is, hogy adni szeretnék. Adni vendég szeretetet, adni az utazáson minőségi időt, közös élményt. Persze általában ez gyorsan megtérülő befektetés. 🙂

A lelassulásban megtapasztaltuk tehát azt ami talán már elcsépeltnek tűnik, hogy az igazán értékes dolgok nem is pénzbe kerülnek, de ne feledjük Woody Allen mondását sem, hogy “A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is”

 

 

Szerző: Ivaskó István

Hiszem és vallom, hogy minden embernek szüksége van személyes pénzügyi stratégiára, ahhoz, hogy kiszámítható jövőképpel rendelkezzen! Számomra a naprakész szakmai felkészültség és az, hogy minden élethelyzetben elérhető legyek ügyfeleim részére, alapkövetelmény.